Azt nem állítom, hogy Pécsre Vilt Tibor Prométheusz című szobra miatt utaztam, de azt azért könnyen el tudom képzelni, hogy vannak olyan megszállottak, akik emiatt a szobor miatt jönnek ide. Ők (“…a testvér-emberek, / E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák, / Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek / Rettentő sodra visz”) mostanság csalódni fognak. A pécsi orvosegyetem klinikai tömbjét, a 400 ágyas kórházat 1966-ban adták át; Vilt Tibor szobra a rákövetkező évben került a modern vonalú épület hosszanti, délre néző homlokzata elé, a POTE belső kertjébe.

Prométheusz
Az archív kép forrása.

A szobor igen szerencsés módon használta ki a terület természetes lejtését, a behajlított jobb lábával egy sziklatömbnek támaszkodó, karjait és bal lábát megfeszítő alak alulról nézve még monumentálisabban hatott, mint tette volna ezt sima nézetben; a szobrász erre a térre tervezte művét, a környezetet, az épület uralkodó vízszintes vonalait is játékba hozta. A kórházépület átfogó rekonstrukcióját 2012 őszén kezdték el, a kertnek ez a része azóta építési területnek számít.

A szobrot lebontották, a vízszintes a mű esetében új, az eddigieknél radikálisabb értelmet nyert.

DSC_96562014-04-21_13-19-46

DSC_96572014-04-21_13-19-49

DSC_96582014-04-21_13-19-53

DSC_96642014-04-21_13-20-13A szobor körül van kerítve,

DSC_96592014-04-21_13-19-56hiánytalanul megvan

DSC_96602014-04-21_13-19-59a támasztékként szolgáló kőtömb is, alárakással, még mintha a zászlótartó rudak is látszanának,

DSC_96612014-04-21_13-20-02mégsem biztos, ha megkérdeznének,

DSC_96622014-04-21_13-20-04ezt a sajátos módszert tartanám

DSC_96652014-04-21_13-20-19a legcélravezetőbb szobortárolási megoldásnak.

DSC_96632014-04-21_13-20-09Persze meggyőződésem, hogy szakértő kezek majd összerakják a Prométheuszt, mikor eljön az ő ideje. A klinika meg nagyon szép lesz, mikor elkészül, semmi kétségem efelől sem.

“Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon
Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.”

El fog következni a hószín szárnyu Béke, ki fog lengeni a boldog légbe. Hacsak nem mind elpusztulunk addig, tán.

*

A szobor több képpel eredeti állapotában, a Köztérképen.

*

És a happy end.

 

 

Advertisements

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve” bejegyzéshez egy hozzászólás

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s