Arany János 200

1817. március 2-án született Arany János, ma ünnepeljük születésének kétszázadik évfordulóját. Itt most mégsem költészetének vagy irodalmi munkásságának méltatása vagy mérlegelése következik, nem is idézetek csodálatos irodalmi megnyilvánulásaiból, hanem annak a demonstrálása egy gigantikus körbe-körbe keretében, amit itt a blogon is és más alkalommal is többször elmondtam már: Stróbl Alajos 1893-ban a Múzeum-kertben, a Nemzeti Múzeum épületének főhomlokzata előtt felállított szoborcsoportja a legkedvesebb szobrom. Nem azért, mert ez állna a legközelebb hozzám művészeteszményként, szobrászati korszakként, köztéri műalkotásként, nem is azért, mert ez lenne a legsikerültebb, a legszebb vagy legjobb szobor az összes közül; egyszerűen a legkedvesebb nekem, és a “legkedvesebbségnek” rengeteg eredője van — csak egyik része ennek, hogy számomra valamilyen módon a szobor tárgya, Arany János is a legkedvesebb. (Bár a jelzővel vigyázni kell, egyszer valaki figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy az illető dicséretnek veszi, ha kedves lánynak minősítem.) Stróbl 34 éves, mikor elnyeri a szobor megalkotására kiírt pályázatot, és 37, mikor a szobrot felavatják (Arany is még csak 76 lenne ekkor), a szoboregyüttes főalakja egy az egyben, a két mellékalak félig a hátát fordítja az avatáskor már  több mint ötven éve álló múzeum főbejáratának. Arany János megérdemli ezt a helyet, sohasem moccant innen, és erre semmiféle ok nem is volt az elmúlt százhuszonnégy évben. Szóval látott ő már itt sok mindent. Sokszor fényképeztem az utóbbi években, ezekből a képekből jön most egy hosszú sorozat, és idővel, apránként majd fel fogom tölteni szöveggel is ezt a bejegyzést, Aranyról is, Aranytól is, Stróbl Alajosról is, ahogy az illik. De ma a “200” van.