Ráfordulni a nőre

Záhorzik Nándor Ülő nő (Női figura, Napozó nő; sokféle címe van forgalomban) című szobrát 1965-ben állították fel Egerben, a kórház bejárata előtti kis parkban. Másfajta autóforgalomra tervezték, és mint oly sok díszítőszobrot, ezt is vízzel teli medencébe gondolta el létrehozója. Mára elborították a parkoló autók, és vízből is legfeljebb az esővíz maradéka jut a medenceszobornak. Talán nem véletlen, hogy a közelmúltban felmerült áthelyezésének gondolata is – pedig ritkaság, hogy szobor ennyire tökéletesen beleilleszkedjen az egyenkockaházak megszabta környezetbe. Ritkaság az is, hogy anyag és forma ilyen tökéletesen találkozzon. Az alumíniumot szobrok kiöntéséhez az 1950-es, 60-as években használták nagy előszeretettel a Szovjetunióban és Magyarországon, és más kelet-európai országokban is, s a kor szavának megfelelően többnyire szocreál ábrázolások kerekedtek ki a megbízott szobrászok keze alól. Ez az ülő nő a kivételek közé tartozik, arckifejezése ugyan a hatvanas évekre jellemzően elnagyoltan szenvtelen (valóban, napozni szokás így, a világról ennyire tudomást nem véve), a test robusztussága és egyidejű finom eleganciája, a szobor rendkívüli színe és különleges tapintása egyaránt anyagából következik. Meg abból az optikai trükkből, hogy vázlatos meztelensége, a test oldalvonalának látszata ellentétben áll az összeszorított lábakkal; a testtartás mintha mégis szoknyát jelezne. De nem szaporítom a szót, jöjjön a szokásos körbe-körbe.

A szoborról a Köztérképen lehet olvasni részletesebben. A képek különböző időpontokban, különböző objektívekkel készültek az elmúlt években, a 18. és 19. kép Vécsei Rita Andrea felvétele 2013 áprilisából.

Végezetül két archív kép Neszták Béla egri fényképalbumából, abból az időből, amikor a szobrot valóban víz vette körül, és a város lakói igazán birtokba vették a szobrot.