Ezeket a képeket régebb óta nézegetem. Még nyáron készültek, Veszprémben, az egyetemi lakótelepen, Andrássy Kurta János Ülő férfi, álló nő című, 1962-ben felállított alumíniumszobrát ábrázolják (a szobrásznak szentelt honlapon a szobor címe Fiatalok). Nehezen találtam rá, és csak néhány képet csináltam a szoborról, kutyafuttában; késésben is voltam, zavart a szembefény meg a szobrot körbenövő és nagyrészt takaró növényzet.

DSC_97462014-08-11_15-09-15Körbejárásról szó sem lehetett, örültem, hogy szemből le tudtam fényképezni,

DSC_97472014-08-11_15-09-46kicsit arrébb lépve,

DSC_97502014-08-11_15-10-02még úgy is, hogy a nő fejét ne takarja faág,

DSC_97482014-08-11_15-09-49de ekkor már bevillant a magasan járó nyári nap sugara,

DSC_97512014-08-11_15-10-12úgyhogy maradt az oldalsó

DSC_97522014-08-11_15-10-20meg a hátulnézet.

DSC_97532014-08-11_15-10-27Aztán félretettem a képeket, időről időre elő-elővettem őket. “Bevillan”, ez a szó még elő fog kerülni. Egyszerű zsánerszobor, a kor konvencióiból nemigen lép ki, mai szemmel nézve finom eleganciájával, vonásainak letisztultságával, sallangmentességével hat, de az egészben e letisztultsággal együtt sincs semmilyen absztrakció, a szobor kétségtelenül innen van azon a realitáson, amit maga elé tűz, és aminek végső helyén (egy lakótelepi házak övezte park zugában) meg kellett felelnie. Fiatal férfi ül, fiatal nő áll, a beállítás talán furcsa első látásra, de arra gondoltam, a feminizmus nagyon zsenge hajtásokkal ugyan, de a jelek szerint már e szikár földön, a hatvanas évek elejének Magyarországán is felszínre tudott törni. Továbbá arra gondoltam, ha már a blogon fent van ez,

17_záhorzikZáhorzik Nándor Napozója Egerből, vagy ez,

05a_Bencsik_LibikókaBencsik István Libikókázókja Gyuláról,

DSC_61052014-03-09_15-37-04meg R. Kiss Lenke Olvasó lányai Tatabányáról,

DSC_72762013-07-21_09-41-17és természetesen Kiss István korai Emberpárja, Fonyódról (a veszprémi Andrássy Kurta-szobor tematikusan legközelebbi párja a kiválasztott zsánerszobrok közül), akkor bizony, bemutatandó az 1960-as évek első felének köztéri alumíniumszobrászatát, ennek a párosnak is helye van itt.

Időközben kétszer is rátaláltam a szoborra mostani kedves éjszakai olvasmányaimban, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus mellett működő, a vitás kérdésekben döntő Művészeti Bizottság jegyzőkönyveiben. Először az 1962. novemberi feljegyzésekben, amikor a szobor tiszteletdíja felmerült. A zsűri két szobrász tagja, Laborcz Ferenc és Mészáros Dezső szerették volna elérni, hogy az egyébként túl sok megrendeléssel nem elhalmozott Andrássy Kurta az ilyen méretű szoborra adható maximális tiszteletdíjtól 5.000 forinttal elmaradó 65.000 forintot kapja meg, amit nem sikerült keresztülvinniük — vita után végül a Képzőművészeti Alap és a szaklektorok javaslatát fogadták el, akik 60.000 forintos honoráriumot állapítottak meg. Az az 5.000 forint sokat számíthatott, fájhatott, hogy a ma divatos undok szóval mondjam. Néhány hónap múlva, 1963 márciusában a szobor újra terítékre került, és Andrássy Kurta újra veszített. A lakótelep a jegyzőkönyvben meg nem nevezett építésztervezője ragaszkodott volna hozzá, hogy egy innen 300 méterre felállítandó szoborra ismét ő kapjon megbízást, ezt a felvetést azonban a Bencze Gyula festőművész szájából elhangzó “Nem lehet egy művész hazája egy lakótelep” konklúzióval a bizottság elutasította; idővel a kérdéses helyre városon belüli áthelyezéssel Mikus Sándor bronzszobra,

DSC_97442014-08-11_14-57-54a Korsós lány került. Mikusról viszont így az mondható el, hogy az a művész volt, aki jóformán minden lakótelepen hazára lelt.

Ide tartozik, hogy Veszprém mégsem maradt második Andrássy Kurta János-szobor nélkül, ez azonban évtizedekkel később, László Károly gyűjteményének jóvoltából következett be, ahol helyett kapott

DSC_21662011-10-06_15-24-49a szobrász 1940-ben készített, a múzeumi darab, de a kisplasztika méretét mindenképpen meghaladó Pásztor báránnyal című szobra, mögötte pedig a gyakran rajzoló és festő Andrássy Kurta 1972-es szén technikával készített önarcképe is ott látható:

DSC_21682011-10-06_15-25-06

De aztán mégsem hagyott nyugodni a Fiatalok, vagyis az Ülő férfi, álló nő beállítása. Miért ül a férfi, és miért áll a nő? Miért van köztük a rejtély: valamennyi intimitás, és mégis jóval több elidegenedés? Milyen helyzet lehet ez, amit 1960 körül így lehetett magától értetődően ábrázolni? Mit csinálnak itt? Egyáltalán mit mutathat be ez a zsáner?

DSC_97542014-08-11_15-10-37És egyszerre csak beugrott a megoldás, a kulcs az egészre. Bevillant.

Folyik a foci-világbajnokság. Az ifjú férj óriási érdeklődéssel követi, de egyik nap váratlan elfoglaltsága támad, úgyhogy gondosan beprogramozza a videót, és felveszi a délutáni meccset. Este rohan haza, azonnal a tévé elé veti magát, és már nézi is. Épp csak az első félidő elején tart, amikor bejön a szobába fiatal felesége.

— Milyen napod volt, drágám? Mesélj.

— Hagyj most, kicsim, légy szíves, nézem a délutáni meccset.

— Ja, jó, nézzed csak nyugodtan, de gólt azt nem fogsz látni.

És ez még csak nem is favicc, hanem halálosan komoly dolog.

DSC_97562014-08-11_15-11-00

*

A szoborról a Köztérképen.

Reklámok

De gólt azt nem fogsz látni” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s