Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából

Régen volt már Szépen Cigiző, hát legyen majd ennek a posztnak a végén egy, 2004-ből, Prágából.

A dohányzás rendkívüli ártalmassága ide, a dohányzás rendkívüli ártalmassága oda, a tevékenység szobrászati összefüggésben újra aktuális lett, a Szent István park-beli Lukács György-szoborral kapcsolatban például egyáltalán nem esett róla szó,

milyen szépen szivarozik rajta a hirtelen nemkívánatossá vált filozóf.

Épp parázsló szivarcsonkját nyomja el az összetéveszthetetlen budapesti Duna-korláton, a felkapó szél szentjánosbogarakként hordja szerte a dohány utoljára felizzó kis csillagocskáit.

Szent István biztosan nem fog szépen cigizni, már most van rá egy fogadásom.

És hogy Prágában 2004 novemberében nem múlattam feleslegesen az időt, arra álljon itt bizonyságul

ez a gömbölyded mészkő akt, 1958-ból,

lófarkas lány, évek szorgos munkájával derítettem ki, hogy a szobor Jan Hána (1927–1994) munkája, a Kisoldal alatti Kampa szigetén áll. (Mindig is szóvá tettem, a díszítőszobroknak a padokkal, utcai kukákkal, közlekedési táblákkal kell nap mint nap megküzdeniük.) Sem a közelében lévő,

21 darabból összerakott, monumentális szocreál domborművet nem tudtam azonosítani utóbb,

sem ezt a szemmel láthatóan ideiglenesen kihelyezett gyönyörűséget,

ami akkoriban a Rudolfinum főbejáratánál ácsorgott. De itt a szerencse — vagy inkább a Flickr-fényképmegosztó oldal — a segítségemre sietett, Mr38 felhasználó jóvoltából utólag megtudtam, hogy a nyolc és fél méter hosszú, két méternél magasabb acél installáció František Skála, 1956-ban született cseh képzőművész munkája, aki művét ezeknek a fényképeknek a készítése évében, 2004-ben készítette, egy vadonatúj szobrot láthatunk tehát a szerencsés jóvoltomból, a címe Kém, és a Kém azóta bejárta Csehországot. Ha meg kém, és bejárta az egész országot, óhatatlanul a következő asszociáció a Kelet-Európán keresztül-kasul hordozott amerikai óriásbálna, amely a rossz nyelvek szerint a CIA akciója volt annak felderítésére, nagyobb szállító eszközök az úttalan, akár még a térképeken sem jelezett utakon hogyan férnek el. Hogy a Kémben kamera volt-e, nem tudom, de nem lepődnék meg, ha idővel előkerülnének rólam fényképező vagy szépen cigiző képek a Rudolfinum környékéről. František Skála honlapja, ahonnan a fenti információkat szereztem, különben itt található meg.

És persze még Kafka,

egy esős Sárkányölő Szent György,

egy elfogyó figurákkal operáló kommunizmus áldozatai-emlékmű,

egy incselkedő barokk páros, békákkal,

meg a Vltava/Moldva híres bronzszéke.

De nem hallgattunk a címben megidézett Arany János-i intésre, mozdultunk Prága városából abban a néhány késő őszi napban, Karlovy Varyba, ahol a gyógyfürdő csarnokában ez az elomló Hygieia,

az egyik parkban ez a “Karel” keresztnévvel futó Marx-szobor, az ilyesmikben mindig is késlekedő csehek 1988. május 5-én avatták fel a cseh szobrász, Karel Kuneš Jr. (1920–1997) szobrát,

és végül a folyó egyik oldalágában ez a félreforduló, a kacsáknak a helyes haladási irányt mutató meztelen nő akadt az utunkba —

neki szemmel láthatóan az elektromos elosztó doboza a maga keresztje.

Na de Szépen Cigizőt ígértem, és nem mozdulok. Érdemes megnézni a hamu hosszát. Nem az exponálásra vártam. Én vagyok a hamu hossza egyedül.