Egy mayfairi vendéglőből “Egy londoni vendég lő be, avagy a Dover Streeten minden este bál van” olvasásának folytatása
Kategória: Írások
Bertók László 80 – Normális formák, formális normák
Bertók Lászlóról az elmúlt harminc évben sokszor írtam. Első írásaim a pécsi napilap kulturális rovatában jelentek meg (még volt ilyen), éppen aktuális versesköteteiről szóló rövid méltatások voltak, és egy kivétellel jótékonyan nyelte el őket az újság repertóriuma (ha van ilyen). “Bertók László 80 – Normális formák, formális normák” olvasásának folytatása
Ha feleslegesnek érzed magad
Ha netalántán úrrá lesz rajtad az érzés, hogy felesleges vagy, “Ha feleslegesnek érzed magad” olvasásának folytatása
Ide járok töltődni
1974 óta minden nap. Istenem, már több mint negyven éve! Ráadásul minden hétfő nyugdíjas nap. Olyankor 5 %-kal többet töltődöm. Annyival később is érek haza.
Mindig csak az a statika!
Ugró koromban támaszra lesz szükségem.
Takarékosan végig
Úgy jártam, mint Don Giovanni: egy szobor vett rá arra, hogy megcselekedjek valamit. De persze engem nem a végsőkig palástolt félelem vezérelt, mint őt, hanem inkább az öröm. “Takarékosan végig” olvasásának folytatása
Minden
— amire eszméimet ifjonti fejjel feltettem, minden, amiért vagyonomat és életemet munkás éveimben a közjó érdekében feláldoztam, minden, amibe elborult elmével saját halálomat kergetve zuhantam, megvalósult. Magyarország nem lesz, hanem van.
Szemben a Kalapdobozzal, avagy Tolnai Ottó 75
Tolnai Ottóról, akinek a mai napon, 2015. július 5-én ünnepeljük 75. születésnapját, többször is írtam. “Szemben a Kalapdobozzal, avagy Tolnai Ottó 75” olvasásának folytatása
A kávéscsésze mélye
Meinl Gyula szép falidísz
Agglegény a porcelánboltban
Az elefántokkal úgy vagyok, mint a nőkkel. Szívesen elnézegetem őket, de otthonra nem kéne.
Csak a képre emlékezem 