Mindenki ismeri a viccet a Mókus őrsről, akik átvezettek egy öreg nénit a zebrán, mostan végig se mondom, de azért a kezdőmondat erejéig mégis felidézem, hiszen olyan poszt következik, amely eredetileg nem itt szeretett volna lenni, ám a szobrokkal foglalkozó előző két bejegyzés végül ide kényszerítette, és talán látni is fogjuk, miért. Somogyi József Anya gyermekével című, 1965-ben a Rózsadomb lábánál felállított egyszerű zsánerszobráról van szó. A Frankel Leó és a Török utcák képezte, háromszög alakú, éles hegyével észak felé mutató kis teresedés déli szélén áll a szobor, a déli oldal mértani közepétől keleti irányba eltolva. Hátterét dél felől korabeli modern lakóház képezi, melynek földszintjén üvegportálos könyvtárat alakítottak ki. A szobrot magas posztamensre helyezték, hiszen a felállítás idején még mindkét oldalon sűrű villamosforgalom vette körül.

DSC_67492014-03-14_11-13-14A villamosforgalom mára a múlté, csak a sínek maradtak, rajta parkoló vagy a Margit körút forgatagába csatlakozni akaró autók, a növényzet elburjánzott a szobor körül, a tere mégis izgalmas maradt, a szobornak ugyanis lényegében annyi nézete van, ahányszor rápillantunk,

DSC_67782014-03-14_11-19-15vagy ahány dolgot beengedünk a képbe,

DSC_67792014-03-14_11-19-19ide-oda álldigállással,

DSC_67802014-03-14_11-19-29a perspektíva módosításával,

DSC_67762014-03-14_11-18-52akár tágassá nyitásával.

DSC_67772014-03-14_11-19-04Megint más a helyzet, ha a nézőpontot radikálisan váltjuk,

DSC_67852014-03-14_11-21-19hiszen a szobor is új kontextusba kerül,

DSC_67842014-03-14_11-20-53ha háttérként a Budai Irgalmasrendi Kórház a képek készítésekor igazán napsütötte nyugati főhomlokzatát kapja,

DSC_68652014-03-14_12-37-50ilyen vagy olyan közelítéssel,

DSC_68672014-03-14_12-38-05kivágatban.

DSC_68662014-03-14_12-38-00És megint más a helyzet, ha lassan ráfordulunk a szobor legkonvencionálisabb, legklasszikusabb nézetére,

DSC_67682014-03-14_11-17-09arra a pontra,

DSC_67692014-03-14_11-18-14ahonnan lépésről lépésre

DSC_67712014-03-14_11-18-21szemtől szembe kerülünk

DSC_67722014-03-14_11-18-23az anya és a biztonságos anyaölből

DSC_67732014-03-14_11-18-26éppen fölfelé kitörni készülő, egy pillanatra diadalmasan felegyenesedő kislány kettősével, és szembekerülünk a szobor tényleges hátterével, Pintér Béla és Köteles József 1958-59-ben emelt, hétszintes, háromhomlokzatos lakóépületének északra néző homlokzatával, földszinten a könyvtár üveges portáljával. A Közti tervezőinek munkáját a szakirodalom az 1956 utáni korai építőművészet egyik kiemelkedő csúcspontjának tartja, joggal. Ide tartozik, hogy bizonyos helyeken olvasható Somogyi szobrával kapcsolatban az 1958-as felállítási dátum is, ami stíluskritikai alapon éppenséggel beleférne, ám valószerűtlennek tartom, hogy a szobor egy félkész, építés alatt lévő épület előtt kapott volna helyet — egész elhelyezésének éthosza ellentmondana ennek; úgyhogy maradok a Somogyi József műlistáin gyakrabban megtalálható 1965-nél.

És ha már az időknél, pályaképnél tartunk: sokszor elhangzott már, hogy Somogyi József Lovacskázók című kompozíciója, a gyűjtemény 1955-ben a helyére került darabja kilóg a Népstadion-kert a stadion felépítése utáni években kialakított szoborparkjából. Egyfelől hat alakot szerepeltető kompozíció,

DSC_95882015-07-01_12-46-17(a dromosz összes többi szoborcsoportja három alakból áll), másfelől kisebb méretű, mint a többi. A képen, ebből a szögből jól látható, hogy a 2 x 2 nyakban ülő, egymással birkózó fiú mellől szinte kilóg a nyakban tartott, az anyától a fiúk felé elszakadni kívánó leánygyermek.

DSC_00302015-07-01_14-16-11Az 1965-ös szoborral az az érzésünk, mintha a Népstadion-beli csoport a kompozícióból kiváló két tagjának merészebb, radikálisabb újrafogalmazása lenne — egyébként olyasmi, aminek lesz még folytatása is az életműben.

DSC_67742014-03-14_11-18-31Mindenesetre ez a klasszikus nézet,

DSC_67822014-03-14_11-20-03amely a háttérben álló homlokzat ékben megtört üveges rizalitja miatt további játékokat enged a nézőnek,

DSC_67812014-03-14_11-19-46de a szobor terét, végső elhelyezését mutató képek beszédesen igazolják, hogy 1965-ben lehetetlen volt csak úgy odab kitenni az utcára egy cukiszobrot — környezete, a saját terével való kommunikációja olyan hihetetlen műgonddal van kitalálva. Minden részlet a szobor alapötletét, a vertikálist, a függőlegesen hosszantit, a felfele kapaszkodást szolgálja. És nézzük csak végig figyelmesen a hosszú, törékeny posztamens kiépített, geometrikus terét, a meghagyott, időközben nagyra nőtt fa túloldali aszimmetriáját, amely mégis egyensúlyt teremt, a megkomponált szintbeli rétegeket, a korabeli térkövek ésszerű visszafogottságát. Ez az egyik pont, ahol a szobor rokonítható az előző bejegyzés plasztikájával, az Antal Károly-féle Kőrösi Csoma-szobor és környezete architekturális harmóniájával. Ez a harmónia itt, ennél a szobornál végképp és teljességgel átütő.

DSC_68802014-03-14_12-40-22Maga a szobor a két alak távolsága miatt különben eltér a klasszikus anya-gyermek konvenciótól, magában foglal egy anatómiai abszurdot, az anya megszélesített derekát, de ez teljesen összhangban van a szobor egész kompozíciójának iróniájával, a hátranyújtott nyakakkal vagy a portrék, a két arcábrázolás karikatúraszerű eltúlzottságával:

DSC_68702014-03-14_12-38-18Mert azzal is próbálkozhatunk, hogy kivesszük az egészből a derekat,

DSC_68822014-03-14_12-40-42ott marad nekünk a szenvtelen nyugalommal álldogáló kislány, az őt tartó anya szenvtelen nyugalmával, kedvesen, szépen, kellemetesen,

DSC_68962014-03-14_12-43-09egy igazi Somogyi József-szobor, a jellegzetes rusztikus felülettel, a modernista beütéssel: egy igazán nagy mester minden apróságában árulkodó ujjgyakorlata. Ez a tény, maga a szobrász, Somogyi József rokonítja ezt a posztot a bevezetőben említett másik bejegyzéssel. Az Anya gyermekével persze nem főmű, de azoknak a munkáknak a sorát szaporítja, amilyenek nélkül egy oeuvre-ben nem létezhetnének főművek.

DSC_67602014-03-14_11-15-35És akkor hátra van még az egésznek a szórakoztató része, a játék, hogy vajon milyen hátteret képezzünk a szobornak. Legyen sziluettes, mögötte a faágak kopár girbegurbájával,

DSC_67582014-03-14_11-15-20legyen ennek egy olyan változata, mely az épület egyik síkját is befoglalja,

DSC_67592014-03-14_11-15-30legyen egészalakos, némi urbanisztikus utalással,

DSC_68712014-03-14_12-38-38vagy legyen a tiszta fehér ég, a szobor vonásainak meghagyásával,

DSC_68952014-03-14_12-42-58vagy ugyanez egy másik szögből, némiképp más kivágásban?,

DSC_68722014-03-14_12-38-49esetleg valamilyen átmenet az előző két variáció között, a sziluettet ábrázolásba úsztatva, a kékes hátteret fehérré változtatva?

DSC_68992014-03-14_12-43-34Vagy maradjon ugyanez az elképzelés a kettővel korábbi fás változattal kombinálva?

DSC_68872014-03-14_12-41-27Vagy játsszon a szürkés műkő homlokzatfelület, balról fehér eget beengedve,

DSC_68752014-03-14_12-39-27vagy ugyanez a felület jobboldalt az erkélyekkel,

DSC_68892014-03-14_12-41-51esetleg kicsit többet meghagyva belőlük,

DSC_68772014-03-14_12-39-54legyen pusztán a falfelület és az ágak,

DSC_68832014-03-14_12-40-50talán ugyanennek a vegytiszta képnek egy közelebbi, a lábakat és a faágakat is elhagyó változata?

DSC_68732014-03-14_12-38-58Legyen közelkép, érzékeltetve valamennyit az erkélyekből,

DSC_68942014-03-14_12-42-50vagy legyen a bombasztikusan didaktikus, felező verzió, amely közelnézet ugyan, mégis tükrözi az egész szépséges geometriáját?

DSC_68972014-03-14_12-43-19Vagy jöjjön alulról, skurcban, egy látszólagos részletkérdésre fókuszálva,

DSC_68982014-03-14_12-43-23vagy alulról, skurcban csupán a főtéma?

DSC_69012014-03-14_12-44-15És akkor mi legyen a kékekkel,

DSC_68922014-03-14_12-42-30a fátlan kékkel,

DSC_69002014-03-14_12-44-10az egyenesre igazított, geometrizáló kék-változattal,

DSC_68932014-03-14_12-42-36vagy a kék háttér részleteivel,

DSC_68912014-03-14_12-42-17közelhozatokkal,

DSC_67552014-03-14_11-14-46nagyításokkal,

DSC_67532014-03-14_11-14-10a kevesebbet mondó részletek kiemeléseivel?

DSC_69022014-03-14_12-44-30Netán a kék mellett legyen megint erkélytöredék?DSC_69032014-03-14_12-44-37Ez azonban már-már szociográfia, várostörténet, urbanisztika. És a szobornak nem is ötven vagy hatvan, hanem legalább háromszor ötven vagy hatvan arca van. Aki meg igazán kíváncsi, a főoldalra lapozva úgy is meg fogja nézni, végül melyiket választottam borítóképnek.

*

A szobor a Köztérképen.

Advertisements

Beadja a derekát” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Lehull a lepel | csuhai

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s