Kategória: Röviden mondd, nincs időm

Leoš, a profi

Amikor nyugdíjba mentem, hónapokig nem találtam a helyem. Eljártam a könyvtárba, egy idő után már mindennap megfordultam ott, megismerkedtem pár emberrel, beszélgettünk erről-arról, és végül megalakítottuk a Leoš Janáček Kört. Azért őt választottuk névadónak, mert ő hajlott korára virágzott ki, túl volt a hatvanon, mikor az első sikerei érték. Mifelénk különben sok minden el van nevezve róla, ő a mi igazi hírességünk. Büszkék vagyunk rá. Hozzáteszem, egy derék fiatal író, Milan Kundera évekkel később nagyon szépen írt róla. Én versírásra adtam a fejem vénségemre, de erről most nem szívesen beszélnék.

DSC_02012010-05-06_18-52-15

Készpénzvisszafizetési garancia

A sógorom gyűlölte, hogy a fizetését többé nem az alagsorban lévő pénztárban adják ki, készpénzben, hanem a számlájára utalják. A bankadók, a levonások még tovább dühítették. Fizetésnapon első dolga volt kirohanni az IKEÁ-ba, felpakolt a kerekeskocsira két lapraszerelt konyhaszekrényt, egy ebédlőasztalt, három polcot és hat széket, a pénztárnál kifizette az egészet kártyával, a kocsit ugyanazzal a lendülettel odatolta a garanciális pulthoz, “Meggondoltam magam”, a kisasszony bólintott, és készpénzben elészámolta az imént kifizetett árat. A végére maradó fémpénzek csengése a leggyönyörűbb muzsika volt a sógorom fülének.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

(US) rabszolgafelszabadítás híve

DSC_30732014-01-16_13-07-02Tizenkét éves lehettem, anyám kitalálta, hogy minden este, a strandról hazaérve, vacsora és fürdés után tanuljak meg tíz szót az Országh-féle angol-magyar kisszótárból. Tíz szó semmi, a nyár végére, meglátom, sokszorosára nő majd a szókincsem. Az önmagában álló „a” betűket még fölényesen kinevettem, semmi ez tényleg, és lelkesen kezdtem bele. Öt napig tartott a lendületem, az utolsó szó, amire ma is pontosan emlékszem, az „abolitionist” volt.

Avec pliszír

Francia fiú udvarolt nekem, ritkaságnak számított ez a hatvanas évek végén. Egy táncmulatságon ismerkedtünk meg a Margitszigeten, azt hiszem, a lebbenő pliszészoknyám tetszett meg neki, ahogy nevetve körbeforgatott. Jópofa, vicces fiú volt, pont olyan, mintha egy francia filmből lépett volna elő. Havonta, kéthavonta jött, ragaszkodott hozzá, hogy ha velem van, pliszészoknyában legyek. Úgyhogy az első mellé sorban szereztem a többit, különböző színűeket, anyagúakat, hosszúságúakat. A két év alatt egyszer sem volt esélyem, hogy kimenjek vele Párizsba, pláne nem, hogy a szüleihez, Réunionba, pedig már esett szó az esküvőről. Aztán egyszer csak elmaradt, nem jött többet, pár hónap múlva kaptam tőle egy búcsúzó levelet. A szekrényemet dugig töltötték az egyetlen egyszer felvett pliszészoknyák.

DSC_94122013-08-15_10-53-50

Így jártál

DSC_19062010-06-09_10-20-471968 tavaszán fantasztikus szállítmány érkezett a belvárosi cipőboltba, gyorsan lábra kapott a városban a híre. Sehol nem lehetett akkoriban ilyen modern szabású, lapos, fekete, vékony talpú könnyű férfi félcipőhöz jutni; spanyol import, fillérekért. Pillanatok alatt lába kelt az egész készletnek, elkapkodták. Aztán lehullott a májusi eső, és a tegnapelőtt még szerencsés vevők egymás után vitték vissza a szétesett, talpuk vesztett, felismerhetetlenségig deformálódott lábbeliket. Kiderült, a halottak öltöztetéséhez használt temetési kellékek voltak, egyetlen, arra a bizonyos utolsó útra szánt olcsó holmi. Lábon vette meg a külkereskedő vállalat spanyolul nem tudó alkalmazottja. A nagy tételért külön engedmény járt.

Lent és fent

A vén fószer ölelgeti itt a csajt, egész nap löki neki a dumát, magyaráz, mutogat, az meg lelkesedik mindenért, csügg az ajkán, úgy tud ámulni, annyira odafigyel, mintha most hallaná először. Elvannak jól, nekünk meg beleszakad a nyakunk. Legalább a gyereket kitehetnék a csónakból, hadd szaladgáljon kicsit az oszlopok között.

DSC_37742011-04-24_14-40-21

Együgyűség

DSC_02522009-02-07_13-43-54Mi kilencen vagyunk, ő egyedül. Egy oroszlánnak kilenc élete van. Az unikornisnak egy. Ő egyetlen dologra tud csupán gondolni, a szarvával tud bökdösni. Ha elér, ez fájdalmat okoz, vért fakaszt, de végül le fogjuk győzni, mert csak egyetlen fegyvere van, mindenre egyetlen érve. Nekünk kilenc: sörényünk, karmaink, selymes arany szőrünk, fogaink, farkunk, nyelvünk, hatalmasra tátott szánk, ordításunk, és a létünk, hogy oroszlánok vagyunk, az állatok királya. Isten és a jogom. Rossz az, aki rosszra gondol. Nem minden fekete, és nem minden fehér.

“Együgyűség” olvasásának folytatása

Szavad ne feledd

DSC_28592014-01-03_13-41-46Az öcsémnek egész életében járt a szája, csak nyomta a sódert pénzről, nőkről, alig győzte igazítgatni a frizuráját. A nagybátyám disszidált Bécsbe, kertész lett vagy parkőr, már nem is tudom. Az is állandóan csak dumált. Nekem itt, az árnyékos oldalon a földbe kellett kapaszkodnom. Befogtam a pofámat, úgy éreztem, valaki a hátam mögött áll és figyel. Kikértem a papírjaimat, de nem találtak rólam semmit. Vagy tényleg kussoltam, vagy a kutyát sem érdekeltem.

Nem terem

Ahová lépek. Ahová csak lépek, ott most semmi. Persze, ha olyan könnyen tudnék lépni. De fáj a lábam nagyon. Éppen a talpam közepén fáj, nem megy a járás se, minden lépésnél belenyilall. Ha a kezem fájna ugyanúgy, észre sem venném. Vagy bárhol máshol. De a lábam fáj, a cipő elrejti, nem látni, elég, ha én tudom pontosan, hol, a talpam kellős közepe, az érzés feleslegessé teszi az elképzelést. Fél lábbal már a sírban.

DSC_66472010-04-17_16-42-37

 

 

Kettőn áll

OLYMPUS DIGITAL CAMERAElegem lett belőle, hogy mindenben utánoz. El akarok fordulni tőle, a hátamat mutatni neki. Tudom jól, hogy a világ tükör, melybe ha belenézel, önmagadat látod millió változatban. De itt még ez sincs, az üveg egyenetlen vakolat, a foncsor helyén hófehér meszelés, sehol semmi érdekes, hiába bámulom. Minden ugyanaz. El kéne repülni, a tenger túlsó partjára. Csak ne lennék biztos benne, hogy oda is utánam jön.