A vén fószer ölelgeti itt a csajt, egész nap löki neki a dumát, magyaráz, mutogat, az meg lelkesedik mindenért, csügg az ajkán, úgy tud ámulni, annyira odafigyel, mintha most hallaná először. Elvannak jól, nekünk meg beleszakad a nyakunk. Legalább a gyereket kitehetnék a csónakból, hadd szaladgáljon kicsit az oszlopok között.
A három a kedvenc számom. Március 3-án születtem, három férjem volt, három gyerekem van, három unokám. Három lakásban éltem, háromszor váltottam munkahelyet, épp három éve mentem nyugdíjba. Háromszor volt hármasom a lottón, a hármas mindháromszor a kihúzott számok között volt. A barátnőimmel hárman minden harmadik évben eltöltünk három hetet a Háromszéki-havasokban. Szép hely, és olcsó, három fillérből kijövünk, csak kicsit messze van, oda-vissza három nap az út. Idén harmadszor voltunk. Valaki azt tanácsolta, nem egészen önzetlenül, próbáljam ki egyszer, esetleg kétszer, milyen a négy. De nem vágyom kalandokra.
Bekiabált a Tibi bá, hogy mindenki menjen hátra. Három percet kell kihúzni, aki nem érti, azt úgy kivágja a jövő héten, ordította, hogy a lába se éri a földet. Kidagadt az ér a homlokán. A gyerek meg elindult, én értem utol, tempósan, finoman becsúsztam, labda el, hozzá se értem, dehogy rúgtam én fel. Ugyan már. A bíró meg képes volt tizenegyest adni a semmiért.
Csak a képre emlékezem 