Az alábbiakban Tolnai Ottó két elbeszéléséről szeretnék írni, két olyan novelláról, melyek egymás párdarabjainak tekinthetők. A maga módján mindkettő igazi antológiadarab, meggyőződésem szerint a kortárs modern magyar irodalom, az elmúlt két, két és fél évtized magyar prózájának legkiválóbb szövegei közé tartoznak, s tapasztalataim szerint ehhez képest általában kevés szó esik róluk.
Legyen tehát ezúttal róluk szó.
““Vagy hát valamiképpen mégis”. Tolnai Ottó két elbeszéléséről” olvasásának folytatása
Csak a képre emlékezem 