Egy nappal nyolcvanadik születésnapja után, február 23-án köszöntötték Bodor Ádámot barátai, pályatársai és olvasói a Petőfi Irodalmi Múzeumban, egy idő óta most már a színhely brandjének számító szokásos évfordulós ünneplésen (azzal az eltéréssel, hogy ellentétben az ezeknek az esteknek az általában bevett koreográfiájával, ezúttal nem folyt élő színpadi beszélgetés az ünnepelttel). Laudációt Parti Nagy Lajos mondott, a Magvető Kiadó nevében Nyáry Krisztián, az irodalmi múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia részéről E. Csorba Csilla köszöntötte az írót. Spiró György, Balla Zsófia, Szüts Miklós, Báthori Csaba és Závada Pál Bodor Ádám valamelyik könyvéből olvasott fel részleteket, Darvasi László és Esterházy Péter pedig Bodor-parafrázisokat. Melis Lászlóék dalt adtak elő. Levetítettek két részletet is a Bodor Ádám novellái alapján készült, A barátkozás lehetőségei című, Ferenczi Gábor rendezte filmből. A zenét Ágoston Béla és együttese szolgáltatta, az este házigazdája Szegő János volt.
Az alábbiakban az estről készült fekete-fehér képsorozat látható.
Telt ház.
E. Csorba Csilla.
Nyáry Krisztián adja át a Magvető Kiadó az alkalomra készült kötetét, mely DVD-mellékleten Ferenczi Gábor filmjét és az alapjául szolgáló négy Bodor-novellát tartalmazza.
Parti Nagy Lajos laudál.
Spiró György,
a háttérben elgondolkodva Szegő János.
Ugyanő mikrofon előtt.
Balla Zsófia a közreműködésével készült A börtön szaga című beszélgetéskönyvből olvas fel.
Szüts Miklós.
Darvasi egy,
még egy
és még egy arca.
Melis László
és kísérője, Melis Márta.
Báthori Csaba, kezében a könyvvel, Az utolsó szénégetők című tárcakötettel, mely az ő erőfeszítései nélkül talán sosem látott volna napvilágot.
Závada Pál a Vissza a fülesbagolyhoz
még a Jelenkor Kiadó gondozta kiadásával.
Esterházy Péter.
Ágoston Béla és bandája,
a Károlyi-palota csillárjával.
És végül az ünnepelt.
Bodor Ádám,
Nyolcvan évesen,
plusz egy naposan.
És hogy miért fekete-fehér? Őszintén szólva a Károlyi-palota színei annyira megtévesztővé tették a képeket, és a gépemmel ezt olyannyira nem tudtam ellensúlyozni, hogy muszáj volt ehhez az eljáráshoz folyamodnom — fekete és fehér, a jellegzetes Bodor Ádám-színeket meg képzelje hozzá a tisztelt olvasó.
*
A blogon korábban Bodor Ádámról.
Csak a képre emlékezem 