Elönt a múlt, ledönt a jövő

Az egyik soron következő posztomhoz kerestem képeket, amikor megtaláltam ennek a bejegyzésnek a nyitóképét, egy néhány évvel ezelőtti szoborvadászatom alkalmával készített felvételemet. “Elönt a múlt, ledönt a jövő” olvasásának folytatása

Kálmán Imre mindentől 5 m-re

DSC_18932009-03-22_13-36-12

Erik Satie, az arcueil-i remete jegyzi fel Charles Floquet “csinos kis történetét”. Az 1880-as évek végének Párizsában járunk, csupa francia dologból áll össze ez a rövid kis szerzemény.  “Kálmán Imre mindentől 5 m-re” olvasásának folytatása

A szépen cigiző Weöres Sándor

P12704172014-05-16_18-18-56Székesfehérvár ezzel a domborműves emléktáblával emlékezett meg Weöres Sándorról, aki röviddel pécsi könyvtárigazgatósága után, a háborút követő hónapokban vezette a város múzeumát. Az emléktábla Nagy Benedek munkája, 2013 júniusában avatták az eredeti múzeumépület Országzászló térre néző “múzeumi panteonjában”. “A szépen cigiző Weöres Sándor” olvasásának folytatása

Somorja

Somorja Pozsonytól délkeletre, a fővárostól körülbelül húsz kilométer távolságra fekszik. Hagyományosan a Csallóköz nyugati részének egyik gazdasági központja volt, korábban szabad királyi város, majd mezőváros. A zsidók letelepülését a XIX. század utolsó harmadában engedélyezte a kisváros. “Somorja” olvasásának folytatása

Mert elraboltad szép életemet

Igazán nem akarom, hogy a blogból amolyan szoborfelvigyázó panaszfal legyen, ráadásul meggyőződésem, hogy a köztereket lakói úgy alakítják, ahogy kedvük tartja meg ahogy az írott és íratlan szabályok engedik — ez nyilván más következményekkel jár egy felvilágosult nyugat-európai nagyvárosban, mint mondjuk egy magába fordult kelet-európai iparvárosban, és más súllyal esik a latba a szándékos szoborrongálás, megint más súllyal az, ha a lakótelepek épületei közti utakat a lakók lerövidítik és a füves területet új átlókkal tapossák ki, újfajta geometriát adva a másképpen eltervezett térnek.   “Mert elraboltad szép életemet” olvasásának folytatása