Egyszer fent, máskor lent, mindig ugyanúgy

Bencsik István Libikóka című alumíniumszobrát figurális pályaszakasza legelején, 1958-ban állították fel Gyulán, a Vár és a fürdők közötti parkocskában. A szobrász, utóbb generációk mestere, a céhhez mérve igen fiatal, 27 éves volt ekkor. A különös architektúrájú szobor friss volt születése idején, és friss maradt mind a mai napig, talán azért, mert közelebbi témáját, a hintázást, valójában két fiatal teremtés önfeledt-szerelmes egymásba kapaszkodását és egyensúlyozását olyan magátólértetődőséggel, mégsem közhelyesen fogalmazta meg. A városnak ezt a részét isten is arra teremtette, hogy szobrokkal tömjék tele — hála a diadalmaskodó jóízlésnek, mégsem ez történt az elmúlt több mint ötven évben. Bencsik nagyjából életnagyságú szobra egyedül áll a zöldterület közepén, szinte kiköveteli a körüljárást, megszemlélését minden oldalról, aprólékosan, és nincs is mit tenni, körbe-körbe kell menni körülötte.

“Egyszer fent, máskor lent, mindig ugyanúgy” olvasásának folytatása

Tornateremből az angyal

Ezzel a bejegyzéssel régi adósságomat törlesztem, hiszen Győri Dezső balatonboglári Tornászlányát a blog indulásakor megígértem, az árnyék mellett a szobor háromalakos ősváltozata is régóta a blogon látható. A boglári szoborral két egymást követő nyarat pepecseltem el. 2012 nyarán igazán élénken foglalkoztatott az angyal-problematika, melybe ez a mai szemmel nézve inkább vaskos, erőteljes tornászlány a maga szépséges légiességével tökéletesen beleillett. Ám az akkori képeimmel elégedetlen voltam. Szerencsére idén júliusban alkalmam volt újra többször, több napszakban is végigfényképezni. Klasszikus körbe-körbe következik, elsősorban a Bogláron álló magányos tornászlányról — a történet azonban elválaszthatatlan a Népstadion-beli hármas kompozíciótól.

“Tornateremből az angyal” olvasásának folytatása

És megszólalnak az ég trombitái

Angyalok fújják őket. Három. Máté István II. világháborús emlékműve Soltvadkert központjában, a nagy körforgalom és az evangélikus templom közelében, néhány lépésre a szépen cigiző Szent Orbán-kúttól. Körbe-körbe után kiált, zöldből a kékbe. Tulajdonképpen ez a színhaladvány a szobor legigazibb csábereje.

“És megszólalnak az ég trombitái” olvasásának folytatása

Török Richárd

Engem is elkapott a Facebookon újabban meghonosodott évfordulós láz. Török Richárd 1954. július 31-én született, még csak 59 éves lenne ma; fiatalon, 39 évesen halt meg. Nemzedékének legtehetségesebb alakja volt. Különösen kiemelkedő Szent István szobra, mely a 2000-es év nagy Szent István szoborállítási dömpingje idején került a helyére Pannonhalmán, és a legjobb újabban készített Szent István-ábrázolás.

“Török Richárd” olvasásának folytatása

Ráfordulni a nőre

Záhorzik Nándor Ülő nő (Női figura, Napozó nő; sokféle címe van forgalomban) című szobrát 1965-ben állították fel Egerben, a kórház bejárata előtti kis parkban. Másfajta autóforgalomra tervezték, és mint oly sok díszítőszobrot, ezt is vízzel teli medencébe gondolta el létrehozója. “Ráfordulni a nőre” olvasásának folytatása

Csapni a szelet

Szabó György 01

Szabó György Szélfiú című szobrát eredetileg 1986-ban állították fel a szobrász szülővárosában, Nagykőrösön. A Szabadság tér sétálótérré alakításakor, 2011-ben került jelenlegi helyére, padok, zöldek, vizek közé, körbejárhatóan. Az igazán különleges, törékeny, szép architektúrájú szobornak Kunhegyesen másodpéldánya áll. De az a szárnyas angyal, aki ezeken a képeken látható, a nagykőrösi lányoknak csapja a szelet. Vagy fogja ki a szelet a vitorlájukból.

“Csapni a szelet” olvasásának folytatása

Két Mikus

Mikus Sándornak, az egykor a Felvonulási téren állt budapesti Sztálin-szobor alkotójának két, tematikusan egymáshoz nagyon hasonló szobra áll a fővárosban. Már-már ikerdaraboknak látszanak, de legalábbis olyan párosnak és olyan problematikának, ami Mikust láthatóan intenzíven foglalkoztathatta egy időben.

01_Mikus

“Két Mikus” olvasásának folytatása