Gyors előzetes lesz csak ez, hiszen Samu Géza (1947–1990) Másvilágkép című, a Pesti Vigadó Galériájában rendezett, szobraiból, kisplasztikáiból, különleges famunkáiból, grafikáiból összeállított, a közeli napokban bezáruló kiállítását muszáj lesz később részletesebben áttekintenem. Eredetileg arra is gondoltam, hogy a nyitó képet feladom kedves Facebook-játékomban, ahol köztéri szobrok árnyékképeit lehet értékes díjak reményében kitalálni, de lévén hogy az 1987-es Kétfelé növő fa nem köztéri alkotás, a kiállítást pedig alighanem kevesen látták, a feladványt extra nehéznek ítéltem, és végül eltekintettem tőle.
A kiállítás egyébként is eljátszik az árnyékkal, a megvilágítás, vagy inkább a tetőablakokon beömlő napfény szándékosan emeli ki egy-egy fal mellett/előtt álló szobortest és a mögötte kitakart fény együttesét, és miközben az egész kis gyűjtemény bemutatja Samu Géza szobrászati pályájának fő irányvonalait, a kiállítóteremben elképzelhető legteljesebb életművet, a megoldás jóformán szimbolizálja az 1980-as évek egyik legegyedibb szobrászának tragikusan fiatalon lezárult életét. Mert választhattam volna ezt az árnyékot is,
az 1972-es Tollas című szobor vetületét is,
mely úgyszólván elölről előzi az egész életművet, oly sok később megvalósított vagy kibontott ötletet, stilisztikai vagy tematikus jegyet foglal magába,
de jöhetett volna Az angyal átváltozása ördöggé is, 1985-ből,
vagy ez az árnyék,
a Fa tanulmány (1989) árnyéka,
ahol a korona (talált tárgy ide, megmunkált fa oda) ugyancsak nagyon jellegzetes saját stilisztikai jegynek számít.
De hát ez lett a nyitókép, és ebből nem lett Facebook-feladvány,
a Kétfelő növő fa
felülről a levegőbe lógatott,
lebegő testének árnyékából,
amely eljárás a maga módján ugyancsak erős szimbólum Samu Géza különleges szobrászati pályáján.
De minderről részletesebben majd később; ez most csak egy gyors bepillantás volt.
*
Pesti Vigadó, 2015. december 4.–2016. február 11.
Csak a képre emlékezem 
Gyönyörű. Éljenek a fák!
KedvelésKedvelés
Nekem Samu Géza mindig olyan volt, mint egy idegen világ küldötte. 1973-ban az FMK-ban dolgoztam, és szerencsémre épp akkor épített kiállítást a műveiből. Csak úgy előbukkant a semmiből, itt volt egy kicsit, készen, talányosan, aztán ment tovább. Ha nem láttam volna a róla szóló gyönyörű kisfilmet, azt hinném, hogy Kocsola is csak a mesében vagy ebben a másik világban létezik. De kár, hogy elment. 43 évesen.
KedvelésKedvelik 2 ember
Nem szeretnék visszaélni a vendégjoggal, csak mióta elolvastam a kiállításról szóló rövid beszámolót (amelynek nagyon várom a folytatását), nem hagy nyugodni ez a kocsolai mágus. A novellista Szabó István vagy Kondor Béla jut eszembe róla. De jó lenne lehántani róluk azt a szűrös-gubás maskarát, amelyet kiseszű mocsárlakók, vízi szörnyek próbáltak/próbálnak rájuk aggatni. Samu Géza más volt és több, mint egy helyi érdekű fanyűvő. Művei Kocsolán vagy Pécsváradon éppúgy megtalálták a helyüket, mint Sevillában, Lundban, Berlinben vagy San Franciscóban. Valami egyetemes vágyról mesélnek, a mindannyiunkban jelen lévő álmokat jelenítik meg. Ha nem lennének ezek a címkék kissé elhasználva, azt mondanám, hogy tündéri realista, muszáj-Herkules volt. Egy fénykép azonban minden sántító hasonlatnál többet mond el róla: érdemes megnézni a Képzőművészeti Egyetem Samu Géza 2008-as emlékkiállításának meghívóján (http://www.mke.hu/node/13885) látható zseniális fotót.
KedvelésKedvelik 2 ember
Abszolút egyetértünk. Pár éve ezt a rövid leírást adtam róla:
https://www.kozterkep.hu/~/16178/Napszeker_Budapest_1984.html
KedvelésKedvelik 2 ember