Írósorsok

Otakar Švec prágai Sztálin-szobrát több mint két évvel a diktátor halála után, 1955 májusában avatták. A csehszlovák főváros egyik legszebb pontján elhelyezett szoborcsoport rohammunkában készült, így is a legkésőbb felavatott kelet-európai Sztálin-szobor lett belőle, igaz, egyúttal a legnagyobb méretű is. Az avatást a hatvanharmadik évében járó alkotó sem érte meg: néhány héttel korábban feleségével magukra nyitották a gázcsapot. Az emlékmű nem sokáig állt a helyén, 1962 októberében felrobbantották, talapzatát és a két oldalát ékesítő hatalmas díszláng-tálakat meghagyták. Még érdekesebb a kép, ha figyelmesebben nézzük. A lépcsőn József Attila, a pesti kávéházak megtűrt, de sokszor inkább kinézett szegénylegénye lépdel lefelé, gyűrött, megfakult öltönye, melyet még párizsi utazása előtt szerzett be, beszédes foglalata irodalmi megbecsültségének. Épp elhaladt a lépcsőn kalapban, elmaradhatatlan aktatáskájával és Török Sophie oldalán lassan felfelé kaptató Babits Mihály mellett, nem köszön a rövid köhögőrohamok miatt időnként meg-megálló szerkesztőnek, de nem modortalanságból, hanem azért, mert nem vette észre egykor megbántott, utóbb megbocsátó idősebb pályatársát. Fent a mellvédnél Illyés Gyula áll, öregkori sajkódi portréiról jól ismert tengerészsapkájában — a két fiatal költő épp túl van a mindent tisztázó nagy beszélgetésen, Illyés egykedvűen, és meg kell hagyni, nem boldogtalanul bámulja a Vltava csillogó hullámait. A folyó vizén most úszik el egy dinnyehéj. Illyés félhangosan a lengyel zeneszerző, Moniuszko A kísértetkastély című vígoperájának egyik dallamát dúdolgatja; a járókelők közül többen rámosolyognak a bolondozó költőre. Csak Flóra nincs ott a képen, ő egy elsötétített pesti lakásban csendesen, magányosan sírdogál. Minden dolog megítélése attól függ persze, milyen távolságból szemléljük. A szecessziós Svatopluk Čech-híd felől, a túlpartról készített képen például semmi nem vehető ki az eseménysorból, egyáltalán nem látszanak szereplői — olyan az egész, mintha meg sem történt volna.

*

A két kép Fortepan-azonosítója:  12717 és 40525.

Szerző: csuhai

Minden. Amit csak el tudsz képzelni. Vagy amit én el tudok. csuhai összes bejegyzéseinek megtekintése