A Veszprém megyei városban 1863-ban emelt egykori zsinagógából valójában csak egy kicsi, noha igen jellegzetes és látványos részlet maradt meg: a nyugati irányba néző valamikori bejárati homlokzat.
Kategória: Képek
Amerre gurult
Ez ennek a bejegyzésnek a műhelynaplója.
Az utolsó mohikán
Az 1930-ra hárommillió-kilencszázezer pengős költségvetésből felépített Szent Domonkos (ma Cházár András) utcai buszforgalmi telep a budapesti buszközlekedés a húszas években megindult növekedésének köszönheti a létét. A főváros a garázs leendő helyszínének, az egykori Lóversenytér egyik szegletének kijelölése után eredetileg pályázatot írt ki, ez azonban résztvevő pályázó hiányában eredménytelen maradt.
A dobozi Wenckheim-magtár
Ezzel a bejegyzéssel újabb rovat indul útjára a blogon. Olyan épületek fognak helyet kapni benne, amiket másra használnak ma már, mint építésük idején — vagy éppen semmire nem használják őket e pillanatban, és elhagyatottan állnak. Néha még talán szobrok is lesznek ezeken az elmúlott épületeken.
Kiskunhalas
A kiskunhalasi zsinagóga és közvetlen környezete éppen ellenpéldája a sorozat nyitó darabjában bemutatott templomnak, az abonyi zsinagógának. Ennek elsődleges magyarázata az, hogy a Petőfi utca és a Révész György (egykori Béke) utca találkozásánál álló saroktelek, melyre a zsinagóga és a kiszolgáló egységek épületeit emelték, a holokauszt után is a kiskunhalasi zsidó hitközség tulajdonában maradt, állami vagy tanácsi átvételre a Rákosi- vagy Kádár-korszakban az ingatlan nem kényszerült, noha a hívők döntő többsége Magyarország vidéki településeihez hasonlóan 1944-ben Kiskunhalason is elpusztult, a visszatérők közül pedig sokan még a negyvenes évek végén innen is emigráltak.
Bronzban
Abony
2008 óta foglalkozom zsinagógák fényképezésével, inkább véletlenszerűen, mint előre elhatározott terv alapján, de ha eljutok valahova, rendszerint előzetesen megnézem, sikerülhet-e valamit lefényképeznem. A gyűjtőkörbe nemcsak magyarországi zsinagógák tartoznak, hanem a szomszédos országokból is az elérhetőek. Ezeket a képeket a Flickr-oldalamra töltöttem fel az évek során, a gyűjteményemben több mint száz kép található, az ottani közönség miatt angol nyelvű kísérőszövegekkel. Ezen a renden mostantól fogva fordítok, az újabban lefényképezett zsinagógák a blognak ebbe a rovatába fognak először felkerülni.
Kutyával a nyakban
2013, Nagykőrös. Gács Anna fényképe
Fejvesztve
Tinódi Lantos Sebestyén budapesti szobráról igazán nem mondható el, hogy mindenki jól ismeri. Jelentőségéhez képest eléggé a senkiföldjén áll ma, a Népliget nyugati oldalán, közel a Könyves Kálmán körúthoz. Olyan nagyon sok csábító tényező a szépen gondozott parkon kívül még sincs a környezetében, ami miatt érdemes lenne odakirándulni hozzá és gondosan szemügyre venni, letelepedni mellé, elidőzni vele, nézegetni. Manapság leginkább a biciklisták ismerik, a Hungária körgyűrűt kiváltó bicikliút ugyanis közvetlenül előtte vezet el.
Kaszárny
Hétemeletes, régóta lakatlan hatalmas betonmonstrum Révkomáromban, közel a várhoz és nem messze a Selye János Egyetem újonnan felhúzott központi épületétől, a város egykor Angolparknak nevezett részében. A ház felsőbb szintjein is kitört ablakok, elhagyatottság, lepusztultság, rombolás, mintha csak egy Elektromodulátor suhintott volna rajta végig, könnyedén, éppenhogy érintve. Ekkora tömb azért még neki is sok lenne.
Csak a képre emlékezem 