Hát idáig is eljutottunk. Az itt következő poszt olyan szobrokat fog összegyűjteni és legalább egyetlen kép erejéig bemutatni, amelyeknek főalakjai vagy mellékalakjai ülnek, ücsörögnek, valamilyen ülőalkalmatosságon foglalnak helyet. Hogy kedves költőm szavaival éljek, hatalmas nagy téma ez, még talán a Titanic pusztulásánál is nagyobb. Nem fogom zokon venni, ha az alább említett példáimra az olvasó kapásból kivételt vagy ellenpéldát sorol — az ülő szobrok tenger, amit nem lehet kimerni, és az állításaimat úgy próbálom védeni, hogy a szövegben legtöbbször előforduló szó az “általában” határozószó lesz.
“Ülve-főve” olvasásának folytatásaCímke: Bezerédi Gyula
Jelenetek a szobrok életéből
Szeifert Natáliának
Mert minden a mozgás, s aki egy helyben ül vagy áll, elmúlik végül.
Budapest 140
Két nappal ezelőtt, 2013. november 17-én volt 140. évfordulója annak, hogy Pest, Buda és Óbuda Budapest néven, a jelenlegi I-XIV. kerület területén egyesült (a mai közigazgatási kerületek csak később, a harmincas években jöttek létre, a mostani Nagy-Budapest pedig 1950-ben). Későn kaptam azonban észbe, hogy feltöltsem az itt látható sorozatot, 140 képet 140 budapesti szoborról, és két nappal már túlszaladtam az alkalmon. “Budapest 140” olvasásának folytatása
Fejvesztve
Tinódi Lantos Sebestyén budapesti szobráról igazán nem mondható el, hogy mindenki jól ismeri. Jelentőségéhez képest eléggé a senkiföldjén áll ma, a Népliget nyugati oldalán, közel a Könyves Kálmán körúthoz. Olyan nagyon sok csábító tényező a szépen gondozott parkon kívül még sincs a környezetében, ami miatt érdemes lenne odakirándulni hozzá és gondosan szemügyre venni, letelepedni mellé, elidőzni vele, nézegetni. Manapság leginkább a biciklisták ismerik, a Hungária körgyűrűt kiváltó bicikliút ugyanis közvetlenül előtte vezet el.
Csak a képre emlékezem 