Címke: Röviden mondd

A magas C

Énekeltem kórusokban, iskolai színjátékban, alkalmi társaságban, még tanárhoz is beiratkoztam aztán, állandóan dohányzó, mogorva, szarkasztikus idősebb nőhöz, énekes volt egykor. Minden vágyam volt nekem is a színpadon fellépni, kiénekelni a magas C-t. „Nem fog ez menni, fiam. Magának eleve mélyebb hangja van. Legyen bariton.” Kedves nő volt különben a maga módján, szerettem a képtelen, száraz iróniáját, de izgalmamban félrehallottam a szavait. Megijedtem, nem akartam a barátja lenni. Néhányszor még jártam nála, de a magas C elérhetetlen álom maradt.

DSC_98642013-08-20_11-50-22

Ez

Elkészült a ház, és fölkerültünk rá végül mi is, kővé dermedt őrzők. Eleinte jól megvoltunk ezzel, alkonyatkor, pirkadatnál szóba elegyedtünk, leginkább a fűrészről kérdezgetett, mik a terveim vele, éles-e, használtam-e már, ilyeneket. Igyekeztem felelni neki, udvariasan vissza-visszakérdeztem, sosem a kezében tartott dolgokról, társalogtunk. Nem fázik ez félmeztelenül? De kezdtem az egészet unni, nemcsak a nappal volt üres, az előttünk lévő esték sem tűntek már oly tágasnak és reménytelinek, mint az addigi várakozás. Vajon most már örökre így lesz? Sötét éjszaka volt, mikor ez szöget ütött a fejembe.

szöget_üt

Kotta nélkül

bird

A három a kedvenc számom. Március 3-án születtem, három férjem volt, három gyerekem van, három unokám. Három lakásban éltem, háromszor váltottam munkahelyet, épp három éve mentem nyugdíjba. Háromszor volt hármasom a lottón, a hármas mindháromszor a kihúzott számok között volt. A barátnőimmel hárman minden harmadik évben eltöltünk három hetet a Háromszéki-havasokban. Szép hely, és olcsó, három fillérből kijövünk, csak kicsit messze van, oda-vissza három nap az út. Idén harmadszor voltunk. Valaki azt tanácsolta, nem egészen önzetlenül, próbáljam ki egyszer, esetleg kétszer, milyen a négy. De nem vágyom kalandokra.

Víziszony

A daliás termetű, ifjú lovagot közfelkiáltással koronázta meg a nemesi gyűlés. Kroácia ura az évek múltával bátor katonának és okos királynak bizonyult: szövetséget kötött a dalmácokkal, visszaverte a hegyek felől támadó turkokat, kereskedni kezdett Levancével és Venéciával, megbékélt a vad ongárokkal és a még vadabb récekkel is, országa pedig felvirágzott. De tengerparti állam uralkodójaként vizet nem érintett soha. A dénári venyigék különféle levein kívül semmit nem vett magához, hajat nem mosott, nem fürdött, nem is mosakodott, és mint krónikásai feljegyezték, tengeri ütközetbe sem bocsátkozott egyetlen alkalommal sem. Ahogy az elcsépelt hasonlat mondja: a kroác király szálfaként dőlt el, koronája a földre gurult, s az udvari kirurgusok halála okaként egyedül a kiszáradást tudták megjelölni.

DSC_81272013-08-02_17-08-03

Hőmérséklet

DSC_09392012-12-23_14-18-16

Mínusz volt, fagyott még, mikor reggel a mérnök a ház elé érve az autója hűlt helyét találta. A rendőrtiszt szenvtelenül, már-már hűvösen reagált, cseppnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy az autó felkutatása micsoda langyos nemtörődömséggel fog folyni. Délre előbújt a nap, enyhült az idő, ő pedig belemelegedett. A szíve hevesen vert, amikor telefonjába ütötte a hírhedt autónepper ügyvéd barátjától megkapott számát. A beszélgetés után, noha csak az autó márkáját és gyártási évét kellett megmondania, a mérnöknek az volt az érzése, a nepper máris forró nyomon van.

Temérdek

DSC_65272010-04-17_16-10-46_

Minden második vasárnap összekészülök, délre ott vagyok a húgoméknál, együtt ebédelünk. Viszek valamit a gyerekeknek, előtte gondosan becsomagolom, a kicsomagolás a kicsiknek külön öröm. A sógorom kap egy könyvet, a húgom egy csokor virágot, de azt csak a buszról leszállva, a temetőnél veszem meg, ne kelljen végighurcolni a városon. Pliszírozott szoknya, sálkendő, kiskalap, a nerc a vállamra, és irány Szentimre. Még világos van, mikor újra itthon vagyok.

Heverni holtig

Vénséges vén volt a békakirály, fele birodalmát se tudta már bejárni. Kapóra jött volna neki egy kérő, aki megfejt valamilyen találós kérdést, és megszabadítja őt országának legalább attól a részétől, aminek végképp semmi hasznát nem veszi. De lánya sem volt, csak fiai, szerteszét a világban, mind a hatan kivétel nélkül jól nősültek, boldogan éltek valahol az Óperenciás tengeren is túl, ajtót se nyitottak az öregre. Hevert hát a békakirály, nyitott szemmel, bánatosan meredt maga elé, forgatta fejében a múltat, koronájáról évente töredeztek le az egykor szebb napokat látott ékkövek, és bizony még ma is ott szomorkodik egyfektő helyében, hacsak meg nem halt azóta.

békakirály

Tilosavá

Minden betű elhussant, mint csigák a csigaszedő nyugdíjasklubról szóló viccben, csak a sorban az utolsó, a Z maradt. Állt, ácsorgott egy ideig, azt hitte, véletlen tévedés lesz ez, kiegyenesedő félreértés, kiküszöbölhető csorba a mindennapok rejtélyesre rajzolt kriksz-krakszában. Jógagyakorlatok jártak a fejében, testhelyzetek, savászana, tudatállapot, összeértek fenn a fák. És jött az üzenet, X írt, persze, hogy ő, ki más. Ne várj. Szabad várni, nem tilos. Nincs semmi, de nem jövök. Ne várakozz.

DSC_25982013-03-27_15-36-44_

Ért

bíró Judenplatz

Bekiabált a Tibi bá, hogy mindenki menjen hátra. Három percet kell kihúzni, aki nem érti, azt úgy kivágja a jövő héten, ordította, hogy a lába se éri a földet. Kidagadt az ér a homlokán. A gyerek meg elindult, én értem utol, tempósan, finoman becsúsztam, labda el, hozzá se értem, dehogy rúgtam én fel. Ugyan már. A bíró meg képes volt tizenegyest adni a semmiért.

Kafka és a haverok

Dőltek a nevetéstől. Felolvastam nekik, és egyszerűen képtelenek voltak abbahagyni. Az elején tetszett ez, hogyne tetszett volna, még együtt nevetgéltem velük, de aztán elbizonytalanodtam, és végül, őszintén meg kell mondanom, már nagyon zavart. Úgy éreztem, engem röhögnek ki. Aztán arra kértem Maxot, égesse el az egészet. Nem égette el. Bogár lépjen nyitott szemedre, édes Maxom.

DSC_31002011-04-22_18-17-23