Talán ildomtalanság rögtön a címben lelőni a poént, a gesztus, a lelövés viszont magyarázatot kíván, és ez a magyarázat lesz végül maga a dolog. Laborcz Ferenc — ő ennek a blognak, a “Laborcz Ferenc” címkére kattintva láthatjuk, amúgy is az egyik főszereplője — három szobra következik három posztban, három egyszerű, egyalakos szobor a művész legfontosabb alkotói korszakából, az 1960-as évekből, időrendben visszafele haladva. “Hogy a lába sem éri a földet” olvasásának folytatása
Nem lehet
Nem lehet szabadulni ezektől a szobroktól és az árnyékuktól. Aki egyszer látta őket, a foglyuk marad, és vissza-visszatér hozzájuk; mondhatni árnyékként követi őket. “Nem lehet” olvasásának folytatása
Szépen cigiző
Csak gyorsan elszívok egyet itt az erkélyen.
Két medve
Két medve az úgy jön ki,
Mit kell adni
Mit kell adni a gyomorrontásos elefántnak?
Van itt minden
Van bizony. Kerényi Jenő monumentális pirogránit anyagú domborműve, A gyógyítás története olyan karakterű műalkotás, hogy szinte úgy tetszik, ha nézője végigsorolná a bal felső saroktól a jobb alsóig a rajta látható dolgokat, egyúttal az értelmezését is elvégezné; akárcsak a modern prózában, ahol a történet megközelítő ismertetése néha egyenértékű vagy éppen azonos a prózai mű jelentésadásával. A dombormű szignója szerint 1964-ben készült, 1965-ben helyezték fel az akkorra az Azbej Sándor tervei szerint a Tisztviselőtelepen felépült orvosegyetemi kollégium rövidebbik, keletre eső utcai homlokzatára. “Van itt minden” olvasásának folytatása
Vegyészek
Ritkaság, hogy egy szoborról készült fotót közel az eredeti méretben töltök fel — ezúttal ez történik, aki kíváncsi rá, kinagyíthatja, közelebbről megnézheti részleteit, elgyönyörködhet benne hosszan. Ráadásul nem is szobor, dombormű inkább, nem lehet körbejárni, igazából egyetlen nézete van: ez, ami itt látható.
Olvasni
Amihez persze nem elég pusztán az akarat. “Olvasni” olvasásának folytatása
Egyszerűen
Csontos László Ülő nő lepellel című szobrát 1960-ban állították fel az Újbudán, a Schönherz Zoltán utca déli oldalán lakóparkszerűen, de lakótelepi eljárással épített házegyüttes egyik belső kertjében. A “lakóparkot” újabb értelmében mondom, a “lakótelepet” az egykoriban. A nyolc-tízemeletes házak a környéken több helyen körbefognak ilyen parkocskákat, melyeket éjszaka bezárnak, nappal pedig nem használhatják őket autók. Mindenütt gyep, fák, játszótér, és némelyik ilyen belső udvarra egyszerű zsánerszobrok is odakerültek.
Készpénzvisszafizetési garancia
A sógorom gyűlölte, hogy a fizetését többé nem az alagsorban lévő pénztárban adják ki, készpénzben, hanem a számlájára utalják. A bankadók, a levonások még tovább dühítették. Fizetésnapon első dolga volt kirohanni az IKEÁ-ba, felpakolt a kerekeskocsira két lapraszerelt konyhaszekrényt, egy ebédlőasztalt, három polcot és hat széket, a pénztárnál kifizette az egészet kártyával, a kocsit ugyanazzal a lendülettel odatolta a garanciális pulthoz, “Meggondoltam magam”, a kisasszony bólintott, és készpénzben elészámolta az imént kifizetett árat. A végére maradó fémpénzek csengése a leggyönyörűbb muzsika volt a sógorom fülének.
Csak a képre emlékezem 