Mit kell adni a gyomorrontásos elefántnak?
Van itt minden
Van bizony. Kerényi Jenő monumentális pirogránit anyagú domborműve, A gyógyítás története olyan karakterű műalkotás, hogy szinte úgy tetszik, ha nézője végigsorolná a bal felső saroktól a jobb alsóig a rajta látható dolgokat, egyúttal az értelmezését is elvégezné; akárcsak a modern prózában, ahol a történet megközelítő ismertetése néha egyenértékű vagy éppen azonos a prózai mű jelentésadásával. A dombormű szignója szerint 1964-ben készült, 1965-ben helyezték fel az akkorra az Azbej Sándor tervei szerint a Tisztviselőtelepen felépült orvosegyetemi kollégium rövidebbik, keletre eső utcai homlokzatára. “Van itt minden” olvasásának folytatása
Vegyészek
Ritkaság, hogy egy szoborról készült fotót közel az eredeti méretben töltök fel — ezúttal ez történik, aki kíváncsi rá, kinagyíthatja, közelebbről megnézheti részleteit, elgyönyörködhet benne hosszan. Ráadásul nem is szobor, dombormű inkább, nem lehet körbejárni, igazából egyetlen nézete van: ez, ami itt látható.
Olvasni
Amihez persze nem elég pusztán az akarat. “Olvasni” olvasásának folytatása
Egyszerűen
Csontos László Ülő nő lepellel című szobrát 1960-ban állították fel az Újbudán, a Schönherz Zoltán utca déli oldalán lakóparkszerűen, de lakótelepi eljárással épített házegyüttes egyik belső kertjében. A “lakóparkot” újabb értelmében mondom, a “lakótelepet” az egykoriban. A nyolc-tízemeletes házak a környéken több helyen körbefognak ilyen parkocskákat, melyeket éjszaka bezárnak, nappal pedig nem használhatják őket autók. Mindenütt gyep, fák, játszótér, és némelyik ilyen belső udvarra egyszerű zsánerszobrok is odakerültek.
Készpénzvisszafizetési garancia
A sógorom gyűlölte, hogy a fizetését többé nem az alagsorban lévő pénztárban adják ki, készpénzben, hanem a számlájára utalják. A bankadók, a levonások még tovább dühítették. Fizetésnapon első dolga volt kirohanni az IKEÁ-ba, felpakolt a kerekeskocsira két lapraszerelt konyhaszekrényt, egy ebédlőasztalt, három polcot és hat széket, a pénztárnál kifizette az egészet kártyával, a kocsit ugyanazzal a lendülettel odatolta a garanciális pulthoz, “Meggondoltam magam”, a kisasszony bólintott, és készpénzben elészámolta az imént kifizetett árat. A végére maradó fémpénzek csengése a leggyönyörűbb muzsika volt a sógorom fülének.
Lólépésben
Még aki nem tud sakkozni, az is tisztában van vele, hogy mit jelent a lólépés: a kiindulási mezőről két lépés előre, a végén egy jobbra vagy balra; a huszár a sakkban az útjában lévő bábukat is át tudja ugrani, ha az a bizonyos negyedik mező, ahova a ló lépni fog, szabad. Jöjjön tehát ez a londoni séta lólépésben, annál is inkább, mert lovakról fog szólni. “Lólépésben” olvasásának folytatása
(US) rabszolgafelszabadítás híve
Tizenkét éves lehettem, anyám kitalálta, hogy minden este, a strandról hazaérve, vacsora és fürdés után tanuljak meg tíz szót az Országh-féle angol-magyar kisszótárból. Tíz szó semmi, a nyár végére, meglátom, sokszorosára nő majd a szókincsem. Az önmagában álló „a” betűket még fölényesen kinevettem, semmi ez tényleg, és lelkesen kezdtem bele. Öt napig tartott a lendületem, az utolsó szó, amire ma is pontosan emlékszem, az „abolitionist” volt.
Víz a lelke
Végre egy szobor, talán az első a blog történetében, ahol nem köt a szobrász személye vagy a korszak, melyben a szobor megszületett! A Vízbe lépő lány köztérképes lapjáról megtudható, mennyire bonyolult és tulajdonképpen homályba vesző, megnyugtatóan nem tisztázott története van ennek a leányzónak. Végső soron persze mindegy, hogy Johann Müller vagy Pátzay Pál készítette (én magam Kisfaludi Strobl Zsigmondot mondanám, ám ő nagyon gondosan kalligrafált, teljes névvel szignálta ilyen jellegű szobrait). “Víz a lelke” olvasásának folytatása
Miért jó a póknak?
A vicc szerint: nem jó neki. De ennek a póknak jó. Louise Bourgeois (1911-2010) 1997-ben, hosszú pályafutásának utolsó szakaszában készítette el talán legnagyobb nemzetközi hírnevet szerző művét; az állandó kiállításokon, főként amerikai múzeumokban látható példányok mellett a szobornak különböző méretű utazó másolatai is léteznek. “Miért jó a póknak?” olvasásának folytatása
