1986-ban a szegedi egyetemen megszereztem a tanári diplomámat. Az ötödéves magyar gyakorlótanítás néhány röpke hetének megszédülését leszámítva soha nem fordult meg a fejemben, hogy középiskolában tanítsak. Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban Ilia Mihály révén volt egy halvány, körvonalazatlan állásajánlatom, feleségem azonban nem akart Pesten élni, nekem se nagyon fűlt hozzá a fogam, hogy hat év függetlenség után a szüleimhez költözzünk vissza, úgyhogy az enyém helyett az ő szülővárosa, Pécs felé vettük az irányt. “Az én Weöres Sándor-évszázadom” olvasásának folytatása
Kategória: Írások
Betűk & szavak I.
Ez egyszerűen jószolgálati feltöltés lesz, a Tipo Budapest című Facebook-csoportból ugyanis egy idő után szem elől vesznek a feltöltött tételek, pár hét múlva is szinte lehetetlen megtalálni őket vagy pusztán a véletlen vezérli a megtalálást. Két nagyobb részletben itt is láthatók tehát azok a képek, melyek oda első ott töltött évem alatt tőlem felkerültek. Ez az első adag.
A magas C
Énekeltem kórusokban, iskolai színjátékban, alkalmi társaságban, még tanárhoz is beiratkoztam aztán, állandóan dohányzó, mogorva, szarkasztikus idősebb nőhöz, énekes volt egykor. Minden vágyam volt nekem is a színpadon fellépni, kiénekelni a magas C-t. „Nem fog ez menni, fiam. Magának eleve mélyebb hangja van. Legyen bariton.” Kedves nő volt különben a maga módján, szerettem a képtelen, száraz iróniáját, de izgalmamban félrehallottam a szavait. Megijedtem, nem akartam a barátja lenni. Néhányszor még jártam nála, de a magas C elérhetetlen álom maradt.
“Vagy hát valamiképpen mégis”. Tolnai Ottó két elbeszéléséről
Az alábbiakban Tolnai Ottó két elbeszéléséről szeretnék írni, két olyan novelláról, melyek egymás párdarabjainak tekinthetők. A maga módján mindkettő igazi antológiadarab, meggyőződésem szerint a kortárs modern magyar irodalom, az elmúlt két, két és fél évtized magyar prózájának legkiválóbb szövegei közé tartoznak, s tapasztalataim szerint ehhez képest általában kevés szó esik róluk.
Legyen tehát ezúttal róluk szó.
““Vagy hát valamiképpen mégis”. Tolnai Ottó két elbeszéléséről” olvasásának folytatása
Ez
Elkészült a ház, és fölkerültünk rá végül mi is, kővé dermedt őrzők. Eleinte jól megvoltunk ezzel, alkonyatkor, pirkadatnál szóba elegyedtünk, leginkább a fűrészről kérdezgetett, mik a terveim vele, éles-e, használtam-e már, ilyeneket. Igyekeztem felelni neki, udvariasan vissza-visszakérdeztem, sosem a kezében tartott dolgokról, társalogtunk. Nem fázik ez félmeztelenül? De kezdtem az egészet unni, nemcsak a nappal volt üres, az előttünk lévő esték sem tűntek már oly tágasnak és reménytelinek, mint az addigi várakozás. Vajon most már örökre így lesz? Sötét éjszaka volt, mikor ez szöget ütött a fejembe.
Kotta nélkül
A három a kedvenc számom. Március 3-án születtem, három férjem volt, három gyerekem van, három unokám. Három lakásban éltem, háromszor váltottam munkahelyet, épp három éve mentem nyugdíjba. Háromszor volt hármasom a lottón, a hármas mindháromszor a kihúzott számok között volt. A barátnőimmel hárman minden harmadik évben eltöltünk három hetet a Háromszéki-havasokban. Szép hely, és olcsó, három fillérből kijövünk, csak kicsit messze van, oda-vissza három nap az út. Idén harmadszor voltunk. Valaki azt tanácsolta, nem egészen önzetlenül, próbáljam ki egyszer, esetleg kétszer, milyen a négy. De nem vágyom kalandokra.
Víziszony
A daliás termetű, ifjú lovagot közfelkiáltással koronázta meg a nemesi gyűlés. Kroácia ura az évek múltával bátor katonának és okos királynak bizonyult: szövetséget kötött a dalmácokkal, visszaverte a hegyek felől támadó turkokat, kereskedni kezdett Levancével és Venéciával, megbékélt a vad ongárokkal és a még vadabb récekkel is, országa pedig felvirágzott. De tengerparti állam uralkodójaként vizet nem érintett soha. A dénári venyigék különféle levein kívül semmit nem vett magához, hajat nem mosott, nem fürdött, nem is mosakodott, és mint krónikásai feljegyezték, tengeri ütközetbe sem bocsátkozott egyetlen alkalommal sem. Ahogy az elcsépelt hasonlat mondja: a kroác király szálfaként dőlt el, koronája a földre gurult, s az udvari kirurgusok halála okaként egyedül a kiszáradást tudták megjelölni.
Hőmérséklet
Mínusz volt, fagyott még, mikor reggel a mérnök a ház elé érve az autója hűlt helyét találta. A rendőrtiszt szenvtelenül, már-már hűvösen reagált, cseppnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy az autó felkutatása micsoda langyos nemtörődömséggel fog folyni. Délre előbújt a nap, enyhült az idő, ő pedig belemelegedett. A szíve hevesen vert, amikor telefonjába ütötte a hírhedt autónepper ügyvéd barátjától megkapott számát. A beszélgetés után, noha csak az autó márkáját és gyártási évét kellett megmondania, a mérnöknek az volt az érzése, a nepper máris forró nyomon van.
Temérdek
Minden második vasárnap összekészülök, délre ott vagyok a húgoméknál, együtt ebédelünk. Viszek valamit a gyerekeknek, előtte gondosan becsomagolom, a kicsomagolás a kicsiknek külön öröm. A sógorom kap egy könyvet, a húgom egy csokor virágot, de azt csak a buszról leszállva, a temetőnél veszem meg, ne kelljen végighurcolni a városon. Pliszírozott szoknya, sálkendő, kiskalap, a nerc a vállamra, és irány Szentimre. Még világos van, mikor újra itthon vagyok.
Ha volna két életem
Piramis-koncert, Balatonlelle, Bábel Kert, Szabadtéri Színpad, 2013. július 19.
Csak a képre emlékezem 